Hunyadi Mátyás uralkodása alatt, 1470-től kezdve, az első Mátyás nevével ellátott pénzek verése az országgyűlés határozatára indult meg, amely megválasztotta a fiatal királyt. Ezzel kezdetét vette a pénzverés Mátyás nevével, ami két nagyobb szakaszra osztható, az évenkénti pénzbeváltás és az állandó pénz korszakára.

Az évenkénti pénzbeváltásra kerülő ezüstpénzek általában évről évre újra verve lettek. Ahhoz, hogy könnyen megkülönböztethetők legyenek egymástól, az éremképet minden évben változtatták, és különböző címerekkel látták el. Ezeket az úgynevezett címeres ezüstpénzeket 1458 és 1467 között verték. Ezután hatalmas reform történt a magyar ezüstpénzverés terén, amelynek következtében Mátyás hosszú időre stabilizálta a magyar denárvalutát. Ekkor jelentek meg az úgynevezett madonnás veretek, amelyek állandó éremképpel rendelkező pénzek voltak és nem kellett őket évente beváltani, hanem hosszú ideig forgalomban maradtak. Újabb pénzeket csak akkor vertek, ha szükség volt rájuk a forgalomban lévő pénzmennyiség hiányának pótlására és kiegészítésére. Az állandó pénzverés Mátyás uralkodásának végéig folytatódott.

Ebben az időszakban három pénznemben vertek ezüstpénzt: mindegyik denárnak volt obulusa és garasa. A reform lényege az volt, hogy Mátyás jóhírű Zsigmond-kori ezüstpénzét, a moneta maiort-t vette mintául, és értékálló, jó minőségű ezüstpénzeket veretett. Megszüntette a pénzromlást, és az ország minden pénzverdéjében állandó értékű ezüstpénzt vertek, aminek árfolyama 1 aranyforint = 100 denár lett. Újra verték a súlyosabb ezüstpénzt, a garast is, amelyből húsz darabot adtak egy aranyforintért. Mátyás pénzreformja több mint ötven évre stabilizálta a pénzérték-viszonyokat, és megszilárdította az aranyforint - denár árfolyamot.