III. Napóleon, teljes nevén Charles-Louis Napoléon Bonaparte, 1852. december 2. és 1870. szeptember 4. között volt Franciaország császára. Politikai karrierje először a Francia Köztársaság elnökeként kezdődött 1848-ban, majd később, 1852-ben császárrá koronázta magát, és ezzel létrehozta a második francia császárságot.
III. Napóleon 1808. április 20-án született Párizsban. Apja Louis Bonaparte volt, Napoléon Bonaparte öccse, aki 1806 és 1810 között Hollandia királya volt I. Lajos néven. Édesanyja Hortense de Beauharnais hercegnő, Jozefina császárnénak és első férjének, Alexandre de Beauharnais márkinak leánya volt.
III. Napóleon politikai pályafutása során több kudarcot is megélt, mielőtt 1848-ban a Francia Köztársaság elnöke lett. Elnökként törekvései között szerepelt a gazdasági modernizáció, a társadalmi reformok, és Franciaország nemzetközi pozíciójának megerősítése. 1851-ben államcsínyt hajtott végre, és ezzel megszilárdította hatalmát, majd 1852-ben császárrá nyilvánitotta magát. A koronázásról lemondott, és dinasztikus kapcsolatok kiépítésére sem törekedett: szerelmi házasságot kötött, amikor egy spanyol nemes lányát, Eugenia de Montijót vette feleségül 1853-ban, akitől 1856-ban megszületett egyetlen fia, Napoléon Eugène Louis, akit halála után a bonapartisták IV. Napóleon néven császárrá kiáltottak ki, noha sohasem uralkodott. Feleségében méltó társra lelt: a művelt, intelligens Eugéniával többször megtárgyalt politikai kérdéseket, és távollétében három alkalommal régenssé nevezte ki (1859; 1865; 1870). 1853-ban sikertelen merényletet követtek el ellene.
Uralkodása alatt Franciaország jelentős területi bővülést ért el, és részt vett több jelentős konfliktusban, mint például a Krími háború és az olasz egységért vívott háborúk. Belpolitikájában a liberalizálódás jelei mutatkoztak, többek között a sajtószabadság és a választójog kiterjesztése révén. Gazdasági téren a vasúthálózat és a bankrendszer fejlesztése volt a fő cél.
A porosz–francia háborúban elszenvedett vereség után, 1870-ben, III. Napóleon kénytelen volt lemondani. A háborúban elszenvedett megalázó vereség és a császárság bukása után száműzetésbe vonult Angliába, ahol 1873. január 9-én hunyt el Chislehurstben.
III. Napóleon uralkodása alatt Franciaország jelentős változásokon ment keresztül, és az ő neve örökre beíródott a történelembe. Victor Hugo francia író „a Kis Napóleon” („Napoléon le Petit”) nevet adta neki, ami a korabeli magyar sajtóban is megjelent.

III. Napóleon francia császár uralkodása alatt (1852-1870) különböző anyagokból verettek pénzérmékeket. A legfontosabb pénzverési események a következők voltak:

1852-1853: Arany 20 frankos érme (Napóleon-arany), ezek népszerű aranyérmék voltak.

1854-1858: Ezüst 5 frankos érmék, ezt "Napóleon-arany" néven is ismertek.

1861-1868: Ezüst 10 frankos érmék és 5 frankos érmék, melyeken Napóleon arcképe látható.

1864: Bronz "Céntimes Napoléon" érmék 1 centimértől 10 centiméig.

1865: Ezüst 50 frankos érmék és 20 frankos érmék.

1870: Első ezüst 5 frankos érmék és 1 frankos érmék.

A Napóleon-érme gyűjtemény az érmék gyűjtői körében még mindig nagyon népszerű és értékes lehet.