II. Přemysl Ottokár 1232-ben született I. Vencel cseh király másodszülött fiaként. 

Eleinte morva őrgróf volt, majd 1251-ben elfoglalta Bécset. Később Ausztria hercegévé választották.

Miután apja meghalt 1253-ban, átvette a hatalmat Csehország felett. Első céljának Stájerország birtokolását tűzte ki, de ugyanakkor IV. Béla is harcolt az országért, így megegyeztek, hogy végül Béláé lesz a tartomány. Ez azonban nem maradt tartós, mert a stájer rendek fellázadtak a magyar király ellen és csak Ottokár fennhatóságát ismerték el. A cseh királynak végül sikerült kiűzni a magyar seregeket az országból. Ezután megszerezte a mai Szlovénia területének nagy részét, Krajna tartományt is. Ekkor került birtokába a felsőlendvai vár is. 

A cseh király felesége meddő volt, ezért a pápa engedélyével elvált tőle és feleségül vette IV. Béla unokáját, Kunigundát.

Ottokár birtokai később már Sziléziától az Adriai-tengerig terjedtek. Ő lett a Német-római Birodalom legerősebb uralkodója. Éppen ezért a német választók tartottak a hatalmától, ezért Habsburg Rudolfot választották meg egyelőre királynak. A német király meg akarta kaparintani az osztrák tartományokat. Ottokár persze nem fogadta el a követelést, de 1274-ben megfosztották Ausztriára, Stájerországra és Karintiára vonatkozó jogaitól, majd 1276-ban kiközösítették a Birodalomból. Rudolf betört Ausztriába és az 1276. novemberi bécsi békekötéssel kényszerítette, hogy Cseh- és Morvaország kivételével mondjon le valamennyi birtokáról.

1278-ban Ottokár megpróbálta visszaszerezni uradalmát, de a csatában a halálát lelte. A Habsburgok megszerezték a hódított területeit. Fia, Vencel csak a cseh koronát tudta megtartani.

Az ezüstből készült dénárok hosszú időre Európa legalapvetőbb pénzévé váltak. A középkor pénzverésében jelentős változást eredményezett a 12. század, amikor tömegesen jelentek meg a vékonyra kalapált ezüstlemezből, egyetlen bélyeg alkalmazásával kalapált pénzek, az ún. brakteáták. A brakteáta jelentése vékony lemez. Ezek alakja kerek, néha négyszögletű. Ábrázolásaik mindig kerekek, és igen vázlatosak, az érme vékonysága miatt a hátlapon negatív lenyomatként láthatók. A brakteáták verése lehetővé tette, hogy ugyanannyi ezüstből lényegesen több érme készüljön, illetve csak az egyik oldalt kellett ellátni bélyeggel, ami szintén megtakarítást eredményezett, és nőtt a verdék termelékenysége is. A verés után a pénzt ollóval is ki lehetett nyírni az ezüstlemezből, illetve az érméket könnyebben lehetett darabolni (gyakran félbevágva váltópénzként használták). A brakteáták mérete 11-50 mm között mozgott. A brakteáták megjelenése mögött gazdasági igények álltak. A keresztes hadak gyülekezési helyein és vonulási útvonala mentén megnőtt a fizetőeszköz iránti kereslet, ugyanakkor a verdék az új németországi ezüstbányák felfedezése ellenére sem voltak képesek jelentősen növelni termelékenységüket, mivel továbbra is az ókorban használt technológiával dolgoztak. A brakteáták nagyobb számban készülhettek, így megoldották a verdék termelékenységének problémáját. Két évszázadon át voltak forgalomban.