I. (Öreg) Zsigmond lengyel, litván és sziléziai király, fejedelem pénzverése 1499-től 1548-ig az uralkodása alatt végrehajtott pénzügyi reformok eredménye volt. A reformok célja a pénzügyi rendszer stabilizálása, a valuta értékének védelme és a kereskedelem fellendítése volt.
A reformok egyik fontos eleme volt a pénzverés monopóliumának a király kezébe való adása. Ezelőtt a pénzverést a városok és a magánemberek is gyakorolhatták, ami gyakran vezetett a pénzhamisításhoz és a valuta értékének csökkenéséhez.
Zsigmond király a pénzverést a királyi udvarban lévő pénzverdében összpontosította, és szigorúan ellenőrzötte a pénzverés minőségét. A pénzek előlapján a királyi címert, hátlapján pedig Szent Lászlót ábrázolták.
A reformok másik fontos eleme volt a pénzek súlyának és tisztaságának standardizálása. Zsigmond király bevezette a lengyel złotyt, amely 30 groszból állt. A grosz ezüstből készült, és súlya 2,06 gramm volt.
A reformok eredményeként a lengyel pénzrendszer stabilabbá és megbízhatóbbá vált. A złoty a 16. században a Közép-Európában használt legértékesebb valuták egyikévé vált.
Zsigmond király pénzverése a lengyel pénztörténet egyik legfontosabb korszaka volt. A reformok hozzájárultak a lengyel gazdaság fejlődéséhez és a lengyelországi reneszánsz virágzásához.
Zsigmond király pénzverése a következő címleteket tartalmazta:aranyforint (ducat), ezüstforint (zloty), grosz, félgrosz, 1/4 grosz, 1/8 grosz,1/16 grosz.
A aranyforintokat és az ezüstforintokat elsősorban külkereskedelemre használták. A groszokat és a kisebb címleteket pedig a belföldi kereskedelemben használták.
Zsigmond király pénzverése jelentős hatással volt a lengyelországi pénztörténetre.