III. Sándor orosz cár (oroszul: император Алекса́ндр III, teljes nevén Alekszandr Alekszandrovics Romanov, Алекса́ндр Алекса́ндрович Романов; Moszkva, 1845. március 10. – Livádia, 1894. november 1.)
III. Sándor, aki 1881 és 1894 között volt Oroszország cárja, Lengyelország királya és Finnország nagyhercege, a Holstein–Gottorp–Romanov-ház tagjaként uralkodott.
III. Sándor édesanyja, Marija Alekszandrovna cárné és édesapja, II. Sándor között hamar megromlott a kezdeti jó viszony. II. Sándor szeretőket tartott, a cárné pedig rokonaihoz menekült az udvar elől. 1880-ban, Marija Alekszandrovna cárné halála után II. Sándor összeházasodott Dolgorukova hercegnővel, de az orosz ortodox egyház morganatikusnak tekintette a frigyet, így Jekatyerinából nem lett cárné.
Eredetileg nem trónörökösnek született – az egyetlen bátyja, Nyikolaj volt, őt katonai pályára szánták. Azonban 1865-ben betegségben meghalt, és így Sándor lett a trón várományosa. Sándor le akart mondani a trónról, de apja rávette, hogy fogadja el a sorsát. Azzal, hogy cárevics lett, Sándornak le kellett mondania arról a tervéről, hogy feleségül veszi szerelmét, Marija Jelimovna Meszcserszkaját, és helyette Dagmar dán hercegnőt (az ortodox kereszténységben Marija Fjodorovnát) kellett oltár elé vezetnie.

III. Sándort 1881. május 28-án koronázták meg a moszkvai Kremlben, miután apját meggyilkolták.
III. Sándor magas (csaknem 190 cm), erős, bárdolatlan gondolkodásmódú ember volt. Nem vetette meg az italt, szerette a vadászatokat, és gyakran kérkedett erejével.
III. Sándor idején Oroszország pénzügyi helyzete rendeződött. A cár számos reformot hajtott végre a gazdaság és a pénzügyek terén, amelyek stabilizálták az ország pénzügyi rendszerét.
III. Sándor külpolitikája is jelentős volt. Az orosz birodalom aktív szerepet játszott a nemzetközi politikában, különösen a Balkánon és a Közel-Keleten.
Az orosz diplomácia erőfeszítéseket tett a Balkán népeinek függetlenségéért és az Oszmán Birodalom gyengüléséért.
III. Sándor uralkodása alatt fellendült a tudományos kutatás, a birodalom területén több tudományos intézmény alakult.
A cár támogatta a földművelési reformokat, amelyek célja a parasztság életkörülményeinek javítása és a mezőgazdaság modernizálása volt.
Az orosz birodalom sokféle etnikai csoportból állt, és a cár igyekezett megőrizni a birodalom egységét.

III. Sándor finn nagyherceg, orosz cár és lengyel király uralkodása alatt, 1881 és 1894 között, az orosz birodalom pénzverési politikájában fontos változás történt.

Az uralkodása idején továbbra is az arany és ezüst érmék domináltak az orosz pénzrendszerben. Az ország különböző régióiban különböző értékű érmeket vertek, és ezek az érmék a birodalom gazdasági stabilitását tükrözték.

III. Sándor finn nagyherceg és orosz cár emlékére különleges érmeket is vertek, amelyek az uralkodó fontos eseményeire vagy évfordulóira emlékeztettek.

Az uralkodása ideje alatt több különleges kiadású érme is készült, gyakran az orosz történelem fontos eseményeit vagy kultúrális jelentőséggel bíró személyiségeket tükrözi.

III. Sándor uralkodása alatt az orosz rubel egyre stabilabbá vált, ami az orosz birodalom gazdasági stabilitásához és nemzetközi pénzügyi helyzetének megerősítéséhez vezetett.

Az uralkodása idején az orosz érmeverdéket is modernizálták, hogy minél gazdaságosabban állíthassák elő az érméket.

III. Sándor uralkodása alatt az orosz birodalom pénzverése folytatódott, és az ország gazdaságának fejlődését és stabilitását szolgálta.