I. Zsigmond (lengyelül: Zygmunt I, litvánul: Žygimantas II) 1467. január 1.-én született Kozienice-ben, Lengyelországban, és 1548. április 1.-én hunyt el Krakkóban. Ő volt Lengyelország királya és Litvánia nagyfejedelme 1506-tól egészen haláláig.

Zsigmond a Jagelló-ház tagja volt, és hosszú életkora és több mint negyvenegy éves uralkodása miatt az “Öreg Zsigmond” (lengyelül: Zygmunt Stary, litvánul: Žygimantas Senasis) ragadványnévvel illették meg, hogy megkülönböztessék fiától és örökösétől, a későbbi II. Zsigmondtól.
Zsigmond 1467-ben született IV. Kázmér lengyel király és Ausztriai Erzsébet királyné gyermekeként. Tizenhárom testvére közül ő volt az ötödik fiúgyermek, így nem volt várható, hogy valaha is elfoglalja az ország trónját. Zsigmond legidősebb testvére és apjuk örököse II. Ulászló előbb cseh, majd magyar és horvát király lett Podjebrád György és Hunyadi Mátyás utódaként. Amikor apjuk 1492-ben elhunyt, országát megosztotta két idősebb fia között: I. János Albert lengyel király, míg Sándor litván nagyfejedelem lett. János Albert 1501-es halálát követően Sándor örökölte a lengyel koronát is, majd az ő 1506-os váratlan elhunyta után a trón az akkor harminckilenc éves Zsigmondra szállt.

Uralkodása alatt véglegesen csatolta a Lengyel Királysághoz Mazóviát és Varsót, valamint biztosította országának, hogy a lutheránus unokaöccse, Brandenburgi Albert által megalapított Porosz Hercegség a Lengyel Királyság hűbérese legyen. Hadvezére, Jan Tarnowski vezetése alatt legyőzte Moldvát az obertini csata során, és sikeresen lépett fel a Moszkvai Nagyfejedelemséggel szemben is, ezzel megerősítve országa keleti határait.

Szeretőjétől, Katarzyna Telniczankától (†1528) születtek első ízben gyermekei, akivel valószínűleg 1498-ban házasságot is kötött, de ez nem volt biztos kapcsolat.
János Albert (*Krakkó, 1499. január 8.; †Poznań, 1538. február 18.), Vilnius és Poznań püspöke, Regina (*1500; †1526. május 20.), Katalin (*1503; †1548. szeptember 9. után).
1512-ben feleségül vette Szapolyai Borbálát, Szapolyai János erdélyi vajda, utóbb magyar király húgát. A házasságból két leánygyermek született: Hedvig (*Poznań, 1513. március 15.; †Neuruppin, Brandenburg, 1573. február 7.), Anna (*1515. július 1.; †1520. május 8.).
Felesége már 1515. október 2-án meghalt, és Zsigmond 1518-ban, 50 évesen harmadszor is megnősült, I. Miksa német-római császár ajánlására Sforza Bona milánói hercegnőt vette feleségül. A házasságból egy fiú- és négy leánygyermek született: Izabella (*Krakkó, 1519. január 18.; †Gyulafehérvár, 1559. szeptember 15.), 1540-től Szapolyai János magyar király felesége, Zsigmond Ágost (*Krakkó, 1520. augusztus 1.; †Knyszyn, 1572. július 7.), Lengyelország királya és Litvánia nagyfejedelme, Zsófia (*Krakkó, 1522. július 13.; †Schöningen, 1575. május 28.), 1556-tól II. Henrik braunschweig-wolfenbütteli herceg felesége, Anna (*Krakkó, 1523. október 18.; †Varsó, 1596. szeptember 9.), 1576-tól Báthory István erdélyi fejedelem felesége, Katalin (*Krakkó, 1526. november 1.; †Stockholm, 1583. szeptember 16.), 1562-től III. János svéd király felesége, III. Zsigmond lengyel király anyja.

Zsigmond uralkodását a “lengyel reneszánsz csúcsának” és a “lengyel aranykornak” is nevezik, mivel az itáliai stílusok meghonosításának következtében jelentős hatást gyakorolt a lengyel építészetre, gasztronómiára, nyelvre és szokásokra. Második felesége, Bona Sforza királyné hatására történt mindez. A korábbi lengyel fizetőeszközön, a 200 złotys bankjegyen is megtalálható volt Zsigmond képmása.

1548. április 1-jén Krakkóban halt meg. A trónon fia, az 1530-ban társkirállyá választott II. Zsigmond Ágost követte, de helyette Bona Sforza özvegy királyné ragadta magához az uralmat, és egészen 1556-ig ő irányította az ügyeket.

I. (Öreg) Zsigmond lengyel, litván és sziléziai király, fejedelem pénzverése 1499-től 1548-ig az uralkodása alatt végrehajtott pénzügyi reformok eredménye volt. A reformok célja a pénzügyi rendszer stabilizálása, a valuta értékének védelme és a kereskedelem fellendítése volt.
A reformok egyik fontos eleme volt a pénzverés monopóliumának a király kezébe való adása. Ezelőtt a pénzverést a városok és a magánemberek is gyakorolhatták, ami gyakran vezetett a pénzhamisításhoz és a valuta értékének csökkenéséhez.
Zsigmond király a pénzverést a királyi udvarban lévő pénzverdében összpontosította, és szigorúan ellenőrzötte a pénzverés minőségét. A pénzek előlapján a királyi címert, hátlapján pedig Szent Lászlót ábrázolták.
A reformok másik fontos eleme volt a pénzek súlyának és tisztaságának standardizálása. Zsigmond király bevezette a lengyel złotyt, amely 30 groszból állt. A grosz ezüstből készült, és súlya 2,06 gramm volt.
A reformok eredményeként a lengyel pénzrendszer stabilabbá és megbízhatóbbá vált. A złoty a 16. században a Közép-Európában használt legértékesebb valuták egyikévé vált.
Zsigmond király pénzverése a lengyel pénztörténet egyik legfontosabb korszaka volt. A reformok hozzájárultak a lengyel gazdaság fejlődéséhez és a lengyelországi reneszánsz virágzásához.
Zsigmond király pénzverése a következő címleteket tartalmazta:aranyforint (ducat), ezüstforint (zloty), grosz, félgrosz, 1/4 grosz, 1/8 grosz,1/16 grosz.
A aranyforintokat és az ezüstforintokat elsősorban külkereskedelemre használták. A groszokat és a kisebb címleteket pedig a belföldi kereskedelemben használták.
Zsigmond király pénzverése jelentős hatással volt a lengyelországi pénztörténetre.