II. Justinus császár, teljes nevén Flavius Iustinus Iunior Augustus, 565-től, nagybátyja, I. Justinianus halála után egészen 578-ig uralkodott a Bizánci Birodalom felett. Születése körülbelül 520-ban történt Konstantinápolyban, és ugyanott hunyt el 578. október 5-én.

Uralkodása alatt Justinus a birodalom számos problémájával szembesült. A kincstár kiürült állapotban volt, a birodalom határait fenyegetések érték, a lakosság száma csökkent, és a gazdaság hanyatlásnak indult. Az új császár egyik első intézkedése az elődje által felhalmozott adósságok rendezése volt, majd a kincstár egyensúlyának helyreállítása következett, ami miatt kapzsinak bélyegezték.

Uralkodása második évében összeesküvés szövődött ellene, melyet Aetheriosz és Addaiosz szenátorok vezettek, de mindkettejüket kivégezték. Justinus kegyes keresztényként ismert, számos templomot újított fel és építtetett, valamint adományokat juttatott különböző szentélyekbe.

A trónra kerülése körülményei is érdekesek voltak. I. Justinianus halálakor két Justinus is trónkövetelőként léphetett volna fel. Az egyik Germanus hadvezér fia volt, a másik pedig Justinus saját unokaöccse, Vigilantia nővérének fia. Végül az utóbbi szerezte meg a trónt, részben Theodóra császárné támogatásának köszönhetően, aki Justinus feleségének, Sophiának volt az unokahúga. A főváros pátriárkája és az excubitores testőrgárda parancsnoka is jó viszonyban volt vele, ami szintén hozzájárult a trón megszerzéséhez.

Justinus uralkodása alatt a birodalom számos kihívással nézett szembe, de ő igyekezett stabilizálni a helyzetet és erősíteni a birodalom belső struktúráját. Bár uralkodása nem volt mentes a belső zavaroktól és a külső fenyegetésektől, jelentős hatással volt a Bizánci Birodalom történetére.

II. Justinus császár, aki 565-től 578-ig uralkodott a Bizánci Birodalom felett, I. Justinianus császár unokaöccse és utódja volt. Uralkodása alatt több fontos változást is végrehajtott, beleértve az adósságok kifizetését és a kincstár egyensúlyának helyreállítását.

A pénzverés terén II. Justinus császár idejében a bizánci numizmatika jelentős fejlődésen ment keresztül. A korabeli érmék között megtalálhatók voltak a szolidusok, amelyek aranyból készültek, valamint a nagyobb értékű bronz érmék is. Az érméken gyakran szerepelt a császár profilja és különböző keresztény szimbólumok, mint például a kereszt vagy a szentek képei, amelyek a birodalom vallási jellegét tükrözték.

II. Justinus uralkodása alatt az érmék kialakítása és minősége is változott. Az érmék díszítése finomabbá vált, és a császár portréja mellett gyakran szerepeltek rajtuk a császári címek és a hatalom jelképei is. Ezek az érmék nemcsak fizetőeszközként szolgáltak, hanem a császári hatalom és a keresztény hit megjelenítői is voltak.