Kodzsong (Gojong) 1852. szeptember 8-án született Szöulban, és 1919. január 21-én hunyt el ugyanott. Ő volt Korea utolsó királya (1864) és első császára (1897–1907). Kodzsong a Csoszon (Joseon) I (Yi) dinasztia tagja volt.
1864-ben, mint I Hjong herceg, Korea régense és Min hercegnő harmadszülött fia, I Hjong néven született. Mivel a koreai királyi ház egyik oldalágából származott, az I-dinasztia fő ágának férfi ágon való kihalása miatt választották ki leendő koreai királynak. A rangidős Cso koreai királyné, Mjongbok néven, azonnal örökbe fogadta, és zökkenőmentesen örökölte meg a trónt 1864. január 16-án. Ekkor vette fel a Kodzsong uralkodói nevet. Mivel még csak tizenkét éves volt, kiskorúként régensek uralkodtak a nevében.
Kodzsong trónra lépésekor Korea még kínai fennhatóság alatt állt. Kína és Japán mindkettő a saját befolyását szerette volna kiterjeszteni a királyságra. 1894-ben Kína és Japán között háborúra került sor, melyben Kína veszített 1895-ben. Kodzsong 1897-ben császárrá koronáztatta magát, és ezzel megalapította a Koreai Császárságot. Uralkodása alatt modernizációs törekvéseket indított el, de a külföldi hatalmak befolyása és a belső politikai feszültségek miatt nem sikerült teljes mértékben megvalósítania ezeket a reformokat.
1898 szeptemberében a japánoknak tulajdonított „Kávémérgezési összeesküvést” sikerült élve megúsznia mind neki, mind pedig a trónörökösnek, de a fia maradandó károsodásokat szenvedett, és ennek következtében nemzőképtelenné vált, ami a dinasztiára nagy csapást jelentett, hiszen csak törvényes utódok örökölhették a trónt. 1905-ben Japán győztesen került ki a japán–orosz háborúból, és ennek következtében Korea magára maradt a japán annexiós törekvésekkel szemben, igy 1905-ben japán protektorátussá vált.
1907-ben az akkor ülésező második hágai békekonferencián Kodzsong titkos küldöttei útján megpróbált segítséget kérni a nyugati hatalmaktól, ám az ügy kitudódott, ezért a japánok 1907. július 20-án lemondatták a trónról fia, Szundzsong javára.
A császár teljesen visszavonult a közélettől, de látnia kellett fia lemondatását, Korea bekebelezését a Japán Birodalomba, az első világháború kitörését, a japán győzelmet.

1919. január 21-én halt meg Szöulban. Négy gyermeket, 3 fiút és egy lányt hagyott csak hátra a 13-ból, hiszen sok gyermeke még kisgyermekkorában meghalt. Még 1912-ben 60 évesen is született gyermeke, egy kislány, aki egy japán professzorhoz ment később feleségül. A császár 1919. március 1-jén tartott temetése többszázezres, a japán uralom elleni tüntetésbe torkollott, és akkora nagy felkeléssé fajult, hogy a japánoknak két hónapjukba került azt vérbe fojtani. Posztumusz nevén is Kodzsong-ként emlékeznek rá. Az I-ház mostani feje, I Un, Kodzsong császár dédunokája.

Kodzsong élete és uralkodása sok tekintetben meghatározó volt a koreai történelemben, és emléke mind a mai napig él.

Kodzsong, vagy más néven I. Mjongbok király és császár, a Joseon-dinasztia utolsó uralkodója volt, aki 1864 és 1907 között irányította Koreat. Az ő pénzverése alatt változások következtek be a pénzügyi rendszerben. A 19. század közepén, Kodzsong uralkodása elején, a hagyományos koreai pénzrendszer továbbra is a bronz és réz érmezetekre, valamint a rézpénzekre támaszkodott.
Az 1870-es években azonban Kodzsong szembesült a külső nyomással, különösen a japánok és más külföldi hatalmak részéről. Ennek eredményeként modernizációs és reformintézkedéseket vezetett be, amely magában foglalja a pénzrendszer átalakítását is. 1882-ben Korea saját pénzverdéjét létrehozták, és a hagyományos rézpénzek mellett bevezették a modern arany- és ezüstpénzeket is.
Kodzsong uralkodása alatt a pénzrendszer modernizációja része volt a gazdasági reformoknak, amelyek célja a külföldi befolyás visszaszorítása és a gazdasági önállóság erősítése volt. Azonban a külső nyomások tovább nőttek, és 1905-ben Korea Japán protektorátusává vált. Ezt követően 1907-ben Korea formálisan is csatlakozott Japánhoz, és Kodzsong lemondott trónjáról.