Daoguang császár, a Qing-dinasztia hatodik uralkodója volt, aki 1820 és 1850 között uralkodott Kínában. Személyes neve Minning volt, és uralkodása alatt számos belső lázadás és külső katasztrófa jelent meg, beleértve az első ópiumháborút is.

Uralkodása elején Daoguang császár szembesült az államháztartás kiürülésével, és személyes takarékossággal próbálta helyreállítani Kína pénzügyeit. Sürgőssé vált a Huang He (Sárga Folyó) gátjainak javítása, hogy megelőzzék az árvizeket és az éhínséget, valamint a Nagy Csatorna javítása, amely Dél-Kínából hozta a rizst a fővárosba, Pekingbe. Azonban a korrupt tisztviselők elsikkasztották a javításokra szánt pénzt, és Daoguang császár nem merte csökkenteni a munkaerő nagyságát, nehogy növekedjenek a javítási problémák. 1849-re a Nagy Csatorna járhatatlanná vált, és a rizsszállítmányokat tengeren kellett megtenni, ahol kalózok veszélyeztették őket. A munkanélkülivé vált csatornahajósok hozzájárultak a nyugtalanság lángjainak szításához.

1838-ban az ópiumkereskedelem leállítására tett kísérletei, amelyet a nyugati kereskedők folytattak, az első ópiumháborúhoz vezettek Kína és Nagy-Britannia között (1839–42). A háború költségei és a békemegállapodás értelmében fizetett nagy összegű kártérítés tovább növelte az elégedetlenséget. Daoguang császár halála előtt kezdődött a nagy politikai-vallási felkelés, a Taiping lázadás (1850–64), amely majdnem megdöntötte a dinasztiát.

Daoguang császár 1782. szeptember 16-án született Pekingben, és 1850. február 25-én halt meg ugyanott, 67 éves korában Őt legidősebb túlélő fia, Yizhu követte, akit később Xianfeng császárként trónra emeltek.
Uralkodása alatt a Qing-dinasztia számos kihívással nézett szembe, amelyek közül sok a későbbi császárok uralkodása alatt vált végzetessé.

Daoquang császár (1820-1850) uralkodása alatt Kína pénzügyi rendszere jelentős változtatásokon ment keresztül. A császár igyekezett modernizálani a pénzügyeket, és megteremteni egy stabil valutarendszert.
Daoquang egyik első intézkedése az volt, hogy bevezette a kátrányból készült papírpénzeket. Ezek a bankjegyek a korábbi, selyemből készült bankjegyeknél olcsóbbak és tartósabbak voltak. A papírpénzek bevezetése jelentősen megkönnyítette a kereskedelmet és a pénzügyi tranzakciókat.
1825-ben verette a "Daoguang Tongbao" (道光通寶) nevű rézérmét. Ez az érme a Csing dinasztia egyik leggyakrabban használt pénzérméje lett.
1838-ban bevezette az "Yuanbao" (元寶) nevű ezüstérmét. Ez az érme Kína hivatalos valutaegységévé vált.
A császár uralkodása alatt jelentősen megnőtt a pénzverés mennyisége is. A növekvő kereslet miatt új pénzverőműveket adtak át.
Daoquang pénzverése fontos szerepet játszott Kína gazdasági fejlődésében. A modern pénzügyi rendszer kialakítása hozzájárult a kereskedelem és a gazdaság növekedéséhez.
Daoquang pénzverései jelentősen hozzájárultak Kína pénzügyi rendszerének modernizálásához.