III. Vilmos (teljes nevén Vilmos Sándor Pál Frigyes Lajos, hollandul Willem Alexander Paul Frederik Lodewijk; 1817. február 19. – 1890. november 23.) Hollandia királya és Luxemburg nagyhercege volt 1849-től 1890-ig, valamint Limburg hercege 1849-től a hercegség 1866-os megszűnéséig.

Vilmos 1817. február 19-én született Brüsszelben, a Nemzet Palotájában. Apja II. Vilmos holland király, anyja Anna Pavlovna Romanova volt. Fiatal korában a hadseregben szolgált.
1839. június 18-án Stuttgartban összeházasodott unokatestvérével, Württembergi Zsófiával, aki I. Vilmos württembergi király és Jekatyerina Pavlovna Romanova lánya volt. Házasságuk boldogtalannak bizonyult, Zsófia liberális, művészetpártoló értelmiségi volt, aki nem szívelte a katonákat és parancsnoklást; Vilmos viszont politikailag konzervatív volt és szerette a hadseregét. Vilmos több nővel is viszonyt folytatott, és ezeket nem is titkolta különösebben.
1877-ben Zsófia királyné meghalt. A nála 41 évvel fiatalabb Emmát vette feleségül 1879. január 7-én. Emma és Vilmos házassága boldognak bizonyult, a király hangulatváltozásai is enyhültek és visszafogta beavatkozásait a politikába. 1880-ban megszületett lányuk, Vilma, aki 1884-ben trónörökössé lett. Vilmosnak első házasságából három fia született, de a középső gyermekkorában agyhártyagyulladásban halt meg a harmadik 32 évesen tífuszban hunyt el; a legidősebb fiú pedig szakított családjával, mert nem engedték, hogy elvegye szerelmét, egy grófnőt (a család túlságosan alacsony rangúnak vélte egy királyi herceghez) és Párizsban tivornyázott, míg leromlott egészségi állapota miatt 38 évesen meghalt.

1890. november 23-án az apeldoorni Het Loo-palotában meghalt. A trónt a kiskorú Vilma örökölte, aki helyett 18 éves koráig Emma uralkodott régensként.

III. Vilmos uralkodása alatt Hollandia átélt egy alkotmányos átalakulást, amely korlátozta a királyi hatalmat és növelte a parlament szerepét. A király ellenállt az 1848-as liberális reformoknak, amelyeket apja, II. Vilmos és Johan Rudolf Thorbecke vezetett be, de végül elfogadta azokat. A 19. század második felében Hollandia gazdasága fokozatosan modernizálódott, és a gyarmati birodalom is bővült. Hollandia gyarmati politikája folytatódott, és a holland gyarmatokon keresztül jelentős gazdasági hasznot realizált. A társadalom fokozatosan nyitottabbá vált, és a művészetek, valamint az irodalom virágzott.
Hollandia aktív szerepet játszott a nemzetközi politikában, különösen a gyarmati ügyekben és a nagyhatalmi egyensúly fenntartásában.

III. Vilmos holland király 1849-től 1890-ig uralkodott. Ebben az időszakban a holland pénzverésben jelentős változások történtek.
1849-1853 Vilmos uralkodásának kezdetén a holland pénzverésben még a régi, hagyományos rendszer volt érvényben. A pénzérmék ezüstből és aranyból készültek, és a király arcképét viselték.
1853-ban Hollandia bevezette az aranystandardot. Ez azt jelentette, hogy az összes holland pénzérme értékét aranyhoz kötötték. Az aranyérmék mellett a holland pénzverésben megjelentek a réz- és nikkelérmék is.
1875-ben Hollandia bevezette a schillingt, amely a holland aranykorona helyett váltotta fel az ország hivatalos fizetőeszközét. A schillingek ezüstből készültek, és a király arcképét viselték.
A holland pénzverésben emellett megjelentek a különböző emlékérmék is, amelyek az uralkodó és az ország fontos eseményeit örökítették meg.
III. Vilmos uralkodása alatt számos különleges érme is készült. Ilyen volt például a 1853-ban vert aranyérme, amely az aranystandard bevezetését ünnepelte. Egy másik fontos érme volt a 1889-ben vert aranyérme, amely Vilmos 40. uralkodási évfordulóját örökítette meg.
III. Vilmos pénzverése fontos mérföldkő volt a holland pénzverésben. Az aranystandard és a schilling bevezetésével a holland pénzrendszer modernizálva lett.