II. János herceg (Johann Maria Franz Placidus von und zu Liechtenstein) 1858 és 1929 között uralkodott Liechtensteinben. Hét évtizeden át állt országa élén, ezzel csak XIV. Lajos francia király és II. Erzsébet brit királynő múlta felül hosszú uralkodásával.
János 1840. október 5-én született a morvaországi Eisgrubban II. Alajos liechtensteini herceg és felesége, Franziska Kinsky von Wchinitz und Tettau hatodik gyermekeként (és első fiaként).
Kiváló oktatást kapott, magántanárok tanították, majd a Bonni Egyetemre járt és Karlsruhében műszaki tanulmányokat végzett.
II. János visszahúzódó természetű volt, egész életében kerülte a társasági eseményeket és a családi hagyományokkal ellentétben nem vállalt szerepet az osztrák császári udvarban vagy a hadseregben. Nem is házasodott meg.
Tizennyolc éves korában apja, II. Alajos liechtensteini herceg halála után örökölte a Liechtensteini hercegséget és a család morvaországi és sziléziai birtokait.
János beutazta Európát, gyarapította a család híres műgyűjteményét és támogatta a botanikai, régészeti és földrajzi tudományokat.
1862-ben aláírta a hercegség új alkotmányát, amely jelentős politikai jogokat adott az állampolgároknak.
Modernizálta elmaradott, mezőgazdaságból élő hercegségét: 1869-ben távíróval kötötték össze az országot a külvilággal, 1887-ben bevezették a vasutat, 1898-ban pedig a telefont.
Az első világháborúban Liechtenstein semleges maradt.
János ember- és társaságkerülő volt, de serényen támogatta a kultúrát és a tudományt.
1869-ben például elsők között kezdték el távírót használni Liechtensteinben.
János hosszú és érdekes életet élt, és hozzájárult Liechtenstein modernizációjához.

II. János (Jó János), Liechtenstein hercege, hosszú uralkodása alatt több érme is kibocsátásra került.
II. János idején a koronaérme (korábban Kronenthaler néven ismert) volt a fő pénzjegy.
Ez ezüstérme volt, amelyet a hercegségben forgalomba hoztak.
II. János modernizálta az országot, és ennek részeként új érméket is vertek. Ezek közé tartoztak kisebb címletek, például ezüst- és rézérme.
A Liechtenstein hercegek híresek a gyűjteményi érméikről, amelyeket a család művészeti és kulturális érdeklődése miatt is kibocsátottak.
II. János uralkodása alatt történt pénzverések bizonyítják az ország fejlődését és modernizációját.