I. Károly, eredeti nevén Karl Eitel Friedrich Zephyrinus Ludwig von Hohenzollern-Sigmaringen, német herceg volt. 1866-ban Románia fejedelmévé választották, majd 1881-ben királlyá koronázták
Károly 1839. április 20-án született Sigmaringenben, Németországban. Nevelése során Drezdában és Bonnban tanult, majd Münsterben katonai végzettséget szerzett.
1866-ban a román kormány felkérésére Románia fejedelmévé (románul domnitor) választották. Elődje, Alexandru Ioan Cuza herceg elűzése után érkezett Bukarestbe, ahol meleg fogadtatásban részesült mind a nép, mind a politikusok részéről.
1869. november 3-án feleségül vette Wiedi Erzsébetet és 1870. szeptember 27-én megszületett gyermekük, Mária, ő azonban négyéves korában elhunyt. Több gyermek nem született kettejük házasságából.
1881-ben koronázták királlyá. Kulturális, nyelvi és politikai különbségek miatt 1870-ben le akart mondani, de végül maradt a trónon.
Károly jelentős érdemeket szerzett Románia iparának, pénzügyi intézményeinek és hadseregének modernizálásában. 1883-ban titkos szövetséget kötött Németországgal és az Osztrák–Magyar Monarchiával.
Bár németbarát volt, nem sikerült elérnie országa hadba lépését a központi hatalmak oldalán az első világháborúban.
I. Károly hosszú életútja során sokat tett Románia fejlődéséért és modernizációjáért.
A király és hitvese, Erzsébet a Curtea de Argeș-i kolostorban nyugszanak.
Mivel Károly egyetlen gyermeke, a lánya, Mária négyévesen meghalt, így az általa örökbe fogadott unokaöccse, Ferdinánd javára rendelkezett a trónöröklés kérdésében még a királyság kikiáltása előtt.

I. Károly uralkodása alatt (1866-1914) Románia pénzverése jelentős fejlődésen ment keresztül. A kezdeti káoszból, amikor a különböző régiók saját pénzeket vertek, fokozatosan egységes és stabil monetáris rendszer alakult ki.
1867-ben bevezették a leut, mint a román pénznem hivatalos egységét. Az első leut érmék ezüstből és aranyból készültek. Bronzból és rézből is verettek érméket.
A papírpénz 1870-ben került forgalomba.
A latin monetáris unióhoz való csatlakozás (1878) stabilizálta a leut értékét.
A papírpénz kibocsátását a Román Nemzeti Bank (Banca Națională a României) felügyelte.
A bankjegyek címletei 1, 5, 10, 20, 50 és 100 leut voltak.
I. Károly uralkodása alatt számos emlékérmét is vertek. Ezek az érmék fontos történelmi eseményeket és személyeket örökítettek meg. A leggyakoribb emlékérmék a király arcképét ábrázolták.
I. Károly király pénzverése fontos szerepet játszott a román gazdaság fejlődésében. A stabil monetáris rendszer elősegítette a kereskedelmet és a befektetéseket, és hozzájárult a román gazdaság modernizációjához.