III. (Velencei) András (más alakváltozatban: Endre) - (Velence, 1265 – Buda, 1301. január 14.) Magyarország királya 1290 és 1301 között. Apja István herceg, II. András király utószülött fia, anyja Morosini Tomasina, egy velencei előkelő család leánya. III. András halálakor Ákos nembéli István nádor az „Árpád-ház utolsó aranyágacskája”-ként búcsúztatta, miután ő volt az utolsó Árpád-házi király. Származása okán hívják még Velencei Endrének is.

III. András tényleges uralkodói erényekkel is rendelkezett. Helyreállította az ország területi egységét, visszafoglalta a nyugat-magyarországi várakat, és seregével Bécs alá is elért. Albert császárral tartós szövetséget kötött, és családi kapcsolat is született közöttük.

Első házasságából egy leánya, Boldog Erzsébet született. Később másodszor is megnősült, ezúttal Habsburg I. Albert császár leányával, Ágnessel.

III. András (1290-1301) uralkodása idején Magyarországon többféle pénzérme volt forgalomban, nem veretett obolusokat.

Az ezüstpénzek közül a legjelentősebb az ezüstdénár volt. Ezt a pénzérmét az uralkodó profilja díszítette az egyik oldalon, míg a másik oldalon a Szent Korona látható. Az ezüstdénárt a magyar gazdasági élet közepén ismerték el és használták.

Emellett a rézpénzek is elterjedtek voltak az uralkodásának idején. 

Az adott időszakban a pénzverés technikája még viszonylag primitív volt, és az egyes pénzverések minősége és pontossága változhatott. A pénzverők műhelyeiben a kor technológiájának megfelelő eszközökkel dolgoztak.

III. András könnyebb és finomabb éremfajai uralkodása utolsó éveire jellemző, észlelhető a reformokra, a jó és értékes pénz állandósítására irányuló törekvés.

 III. András uralkodása alatt a magyar pénzrendszer jelentős változásokon ment keresztül.