Ferenc József Károly főherceg 1768. február 12-én született Firenzében, a Toszkánai Nagyhercegség fővárosában. Édesapja a Habsburg–Lotaringiai-házból való Lipót toszkánai nagyherceg, a későbbi II. Lipót (1747–1792) német-római császár, magyar és cseh király, édesanyja a Bourbon-házból való Mária Ludovika spanyol infánsnő (María Luisa de España, 1745–1792).  Az uralkodópár 16 gyermeke közül másodikként, a legidősebb fiúként született.
24 évesen örökölte meg apjától az osztrák uralkodó főhercegi, majd a német-római császári címet. A magyar királyi trónust 1792. március 1-jén foglalta el, 1792. június 6-án koronázták meg Budán. Német-római császárrá koronázták 1792. július 14-én Frankfurt am Mainban, cseh királlyá koronázása 1792. augusztus 9-én Prágában történt meg.
Trónra lépése után megkezdte a forradalmi Franciaország ellen a már apja által tervezett fegyveres intervenciót. Mint a haladás és felvilágosodás ellensége, erős rendőri uralmat és besúgórendszert épített ki, uralmát ferenci, vagy kabineti abszolutizmusnak nevezték, megkülönböztetve az I. Lipót-féle feudális, és a Mária Terézia – II. József-féle felvilágosult abszolutizmustól. 1795-ben felszámolta a magyar jakobinus mozgalmat és a vezetőket kivégeztette. 1804-ben megalapította az örökletes osztrák császári címet, és I. Ferenc néven Ausztria császára lett. A Franciaország ellen viselt háborúban elszenvedett több vereség és jelentős területek (itáliai birtokok, dél-német részek) elvesztése után 1806. augusztus 6-án kénytelen volt lemondani a német-római császári címről. 1810-ben leányát, a 19 éves Mária Lujza főhercegnőt Napóleonhoz adta feleségül. 1811-ben pénzdevalvációt hajtott végre, ami növelte a magyar rendek szembenállását. Napóleon bukása után az 1814–15-ös bécsi kongresszuson a Habsburg-ház visszanyerte elvesztett birtokait. 1815. szeptemberben I. Sándor orosz cárral és III. Frigyes Vilmos porosz királlyal létrehozta a Szent Szövetséget a forradalmi megmozdulások leverésére, a reakciós feudális rendszer megszilárdítására, Ausztria 1820–21-ben intervenciót folytatott a nápolyi és piemonti forradalmak ellen.
Ferenc uralkodásának első éveiben rendkívül fontos törvények születtek a Magyar Királyság belügyeire nézve.
Ferenc 1835. március 2-án, 67. születésnapja után néhány héttel halt meg Schönbrunnban. Négy házassága közül a másodikból (amelyet 1790-ben unokahúgával, Mária Terézia Karolina nápoly–szicíliai királyi hercegnővel kötött) született legidősebb fia, I. Ferdinánd követte az osztrák császári, illetve a magyar és cseh királyi trónon. A Habsburgok hagyományos temetkezőhelyén, a bécsi kapucinusok templomának kriptájában temették el.

II. Ferenc (1784-1835) osztrák császár és magyar király volt, a Habsburg Monarchia uralkodója. Uralkodása alatt a pénzverés terén több változás és fejlesztés is történt. 

1792-ben a napóleoni háborúk megkezdődtek, de a pénzrendszer stabil volt. Ezüst alapú konvenciós forintrendszer van érvényben, az 1 krajcár és tört részei rézpénzek. A papírpénzek (bankócédulák) 1797-ig stabilak, konvertibilisek voltak.

A háború egyre jobban megviseli a gazdaságot. A legnépszerűbb 3 és 6 krajcárosokat ezüst helyett rézből verik, a  bankócédulák inflálódtak.

A háború következménye, az állam csődbe ment. A papírforintokat és a rézpénzeket ötödrészére devalválják, a bankócédulákat lecserélik váltócédulákra, amivel bevezetik a bécsi valutát (WW). A papírpénz tovább inflálódott.

II. Ferenc uralkodása alatt a kettős valutarendszert hivatalosan elismerik. Egymás mellett él a konvenciós és a bécsi valuta, 1819-től stabil 100:250 árfolyamon. Ezután jellemző volt a békés gazdasági fejlődés stabil pénzrendszerrel.

II. Ferenc uralkodása utolsó öt évében elkezdik ismét verni a madonnás éremképpel a magyar változatú értékpénzeket, a dukáttól a tallérokon, forintokon át a húszasokig.