II. Szimeon bolgár cár, teljes nevén Szimeon Boriszov Szakszkoburgotszki, Bulgária utolsó cárja volt 1943 és 1946 között.
1937. június 16-án született Szófiában, III. Borisz cár és Savoyai Johanna olasz királyi hercegnő gyermekeként.
Apja, III. Borisz cár halála után, 1943-ban, mindössze 6 éves korában lett cár. Mivel kiskorú volt, egy háromtagú kormányzótanács gyakorolta helyette az államfői hatalmat.
Bulgária 1946-ban köztársasággá vált, és Szimeon cár emigrációba kényszerült. A háború után a három régenst letartóztatták és kivégezték, majd újabb régens vette át az irányítást.
Először Egyiptomban élt 1946-tól 1951-ig, ahol elvégezte a brit katonai kollégiumot Alexandriában. Ezután ötven évre Spanyolországba költözött, ahol 1955-ben, nagykorúságának elérésekor, saját magát Bulgária cárjává nyilvánította.
1962. január 21-én feleségül vette Margarita Gomez-Acebo y Cejuelát, egy spanyol származású nemesi hölgyet. A házasságból négy fiú és egy leány született.
Cári címéről de jure sosem, de facto 2001-ben mondott le, amikor miniszterelnökké választása alkalmából a bolgár parlamentben esküt tett a új alkotmányra, mely Bulgáriát köztársaságként határozta meg.
II. Szimeon élete és uralkodása jelentős hatással volt Bulgária történelmére, és az ő története továbbra is fontos része a nemzeti örökségnek.

II. Szimeon bolgár cár, teljes nevén Szimeon Boriszov Szakszkoburgotszki, 1943 és 1946 között volt Bulgária cárja, később, 2001 és 2005 között az ország miniszterelnöke is lett.
Szimeon cár még gyermek volt, amikor trónra került, és kiskorúsága miatt a kormányzótanács gyakorolta az államfői hatalmat helyette.
Szimeon miniszterelnöksége alatt gazdasági reformokat hajtott végre, amelyek célja a bolgár gazdaság modernizálása és az Európai Unióhoz való csatlakozás előkészítése volt.