A Kuang-hszű császár, vagy Aisin Gioro Zaitian, a Csing-dinasztia tizedik uralkodója volt, és 1875-től 1908-ig volt Kína császára. Uralkodása alatt az anyai nagynénje, Cixi császárné volt a valódi hatalom, aki jelentős befolyással bírt az államügyekre.
Kuang-hszű császár 1871. augusztus 14-én született, és 1908. november 14-én halt meg.

Uralkodása idején Kína elvesztette az első kínai-japán háborút, ami a simonoseki békeszerződéshez vezetett, és több külföldi hatalom, köztük Németország is területeket szerzett Kínától. Ezek az események után a császár elindította a Száz Napos Reformokat, amelyek célja a politikai, jogi és társadalmi változások gyors bevezetése volt. Azonban a reformok szembe találták magukat a Csing bürokrácia jelentős ellenállásával, és végül Cixi császárné, Yuan Shikai és Ronglu támogatásával végrehajtott puccs után megfordították őket 1898-ban.

A puccs után Kuang-hszű császár gyakorlatilag hatalmától megfosztották, és házi őrizetben tartották haláláig. Halála után a trónra unokaöccse, Puyi került.

Kuang-hszü császár (1875-1908) uralkodása alatt Kína pénzverése jelentős változásokon ment keresztül. A császár kezdetben folytatta a hagyományos kínai pénzverési gyakorlatot, amely rézből készült pénzérmék verését jelentette. Azonban az 1890-es években Kína gazdasága válságba került, és a kormánynak új pénzügyi intézkedésekre volt szüksége.

Ebben a környezetben Kuang-hszü császár elkezdte a modern pénzverési technológiák bevezetését Kínába. A kormány új pénzverdákat épített, és új típusú pénzérméket kezdett verni, például ezüst- és aranyérméket. Ezek az új pénzérmék modernebb technológiával készültek, és megbízhatóbbnak bizonyultak, mint a hagyományos rézpénzek.

Kuang-hszü császár pénzverési reformjai jelentős hatással voltak Kína gazdaságára. A modern pénzérmék bevezetése hozzájárult a gazdaság stabilizálásához, és segített javítani a kereskedelem hatékonyságát.