I. Fáruk 1920-ban született Kairóban, Fuad I. egyiptomi király és Nazli Sabri királyné első fiaként. 1936-ban, 16 évesen lépett trónra apja halála után. Korai uralkodását a reformok ígérete jellemezte, de hamarosan kiderült, hogy Fáruk kevésbé érdekli az ország vezetése, mintsem a fényűző életmód.

1938. január 20-án feleségül vette a 16 éves Safinaz Zulficart (1921–1988), aki az alexandriai Cour d'Appel Mixte bírájának lánya volt. Ő adta neki a Farida („az egyetlen”) nevet. Faárúk úgy gondolta, hogy az F betű szerencsét hoz a családjának. Ebből a házasságból három lánya született, majd válás következett. 1950-ben találkozott a 17 éves Narriman Sadikkal egy kairói ékszerüzletben. 1951. május 6-án feleségül vette, és 1952. január 16-án megszületett a trónörökös: Ahmed Fuad herceg, aki rövid ideig II. Fuádként Egyiptom utolsó királya volt.

Uralkodása alatt több jelentős esemény is történt, többek között 1936-ban egy szövetségi szerződést kötöttek a britekkel, amely 20 évre biztosította számukra a Szuezi-csatorna övezetében csapatok állomásoztatását. Fáruk király népszerűsége  csökkent az évek során, részben politikai döntései és extravagáns életmódja miatt. 1942-ben kénytelen volt egy britbarátabb miniszterelnököt kinevezni, ami tovább rontotta a helyzetét. Gazdagsága és pazar életvitele mellett hírhedt volt korrupciójáról és kleptomániájáról is. Végül 1952-ben egy államcsíny során eltávolították a hatalomból, és az ország köztársasággá vált. Fáruk ezután száműzetésbe vonult, és 1965-ben hunyt el Rómában.

I. Fáruk egyiptomi király 1936-tól 1952-ig uralkodott, és ez idő alatt számos új pénzérmét veretett. A pénzérmék alapvetően aranyból, ezüstből és rézből készültek, és különböző értékekkel rendelkeztek. A király arcképe minden érme előlapján látható volt, míg az érme hátlapján különböző motívumok voltak.

A pénzérmék minősége és kidolgozottsága nagyon magas volt, és azóta is nagy kereslet van rájuk a numizmatikusok körében.

I. Fáruk uralkodása alatt a pénzverés az egyiptomi gazdaság fontos részét képezte. A pénzérmék nemcsak fizetőeszközként szolgáltak, hanem egyúttal a királyság szimbólumai is voltak.