I. János szász király (1801-1873) a Wettin-ház Albert-ágából származott, és 1854-től haláláig uralkodott Szászországban. Uralkodása alatt több pénzverési reformot is végrehajtott, amelyek célja az volt, hogy egységesítsék a szász pénznemet a többi német állammal, és megfeleljenek a Német Szövetség és a Német Császárság előírásainak.

Az első reform 1857-ben történt, amikor a szász tallért lecserélték az egyleti tallér-ra, amely 30 ezüstgroschenből állt, és 16,667 gramm ezüstöt tartalmazott. Ez a tallér a Német Szövetség által 1838-ban bevezetett egységes pénznem volt, amelyet a legtöbb német állam használt. I. János király ekkor vezette be a szász címert a tallér hátoldalán, és a királyi monogramot az előoldalán.

A második reform 1873-ban történt, amikor a Német Császárság megalakulása után a szász pénznemet átváltották az aranymárkára, amely 100 pfennigből állt, és 0,358 gramm aranyat tartalmazott. Ez a pénznem a Német Császárság egységes fizetőeszköze volt, amelyet a többi tagállam is elfogadott. I. János király ekkor változtatta meg a tallér előoldalát, amelyen a királyi arcképe és a felirat “JOHANN KÖNIG VON SACHSEN” (János, Szászország királya) szerepelt.

I. János király pénzverése tehát a német egység folyamatának eredményeként alakult ki, és a szász pénznem átalakításával igyekezett követni a német gazdasági és politikai fejlődést. A király halála után fia, I. Albert követte a trónon, aki folytatta apja pénzverési politikáját.