Németország - Német Demokratikus Köztársaság

A Német Demokratikus Köztársaság (NDK) 1949 és 1990 között létezett, Kelet-Németország területén. A második világháború után Németországot megszállási övezetekre osztották, és a szovjet zónában létrejött az NDK. Az ország szocialista államberendezkedést követett, amelyet a Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) irányított.
Az NDK a hidegháború egyik központi szereplője volt, és 1961-ben megépítette a Berlini falat, amely Kelet- és Nyugat-Berlint választotta el egymástól. A gazdaság tervgazdálkodáson alapult, és az állambiztonsági szolgálat, a Stasi, szigorúan ellenőrizte a lakosságot.
1989-ben a politikai változások és a tömeges tüntetések hatására az NDK vezetése meggyengült, és végül 1990. október 3-án az ország egyesült Nyugat-Németországgal, létrehozva az egységes Németországot

A Német Szocialista Köztársaság (NDK) pénzverése az 1949-es megalakulásától az 1990-es német újraegyesítésig terjedő időszakot öleli fel. Ez a korszak egyedülálló volt numizmatikai szempontból, hiszen az NDK a szocialista gazdasági rendszer és a tervgazdálkodás sajátosságait tükrözte pénzérméin keresztül.
Az NDK megalakulása után 1948-ban vezették be az NDK márkát (Deutsche Mark der Deutschen Notenbank, később Mark der DDR). Kezdetben a forgalomban lévő érmék nagyrészt alumíniumból készültek, ami a háború utáni nyersanyaghiányra és a könnyűfémek szélesebb körű felhasználására utal. Az első érmesorozat 1948-ban jelent meg 1, 5, 10 és 50 pfennig címletekkel.
Az NDK fennállása során a következő címletek kerültek forgalomba:
1 pfennig: Alumínium
5 pfennig: Alumínium
10 pfennig: Alumínium
20 pfennig: Alumínium (később 1969-től sárgaréz bevonatú acél)
50 pfennig: Alumínium (később 1950-től bronz, majd 1960-tól alumínium)
1 márka: Alumínium (később 1956-tól réz-nikkel, majd 1970-től alumínium-bronz)
2 márka: Alumínium (később 1957-től réz-nikkel, majd 1970-től alumínium-bronz)
5 márka: Réz-nikkel (1969-től)
10 márka: Réz-nikkel (1966-tól)
20 márka: Réz-nikkel (1969-től)
Az anyagösszetétel változhatott az évek során, tükrözve a gazdasági helyzetet és a nyersanyagellátást. Az alumínium széles körű használata különösen jellemző volt az NDK korai időszakára.
Az NDK érméinek dizájnja jellegzetesen szocialista szimbolikát hordozott. Gyakran szerepeltek rajtuk: Kalapács és körző: A munkások és az értelmiségiek egységét jelképező embléma, amely az NDK címerének is része volt. Búzakalászok: A mezőgazdaságot és a jólétet szimbolizálták. Gyárkémények és fogaskerekek: Az ipar és a termelés fontosságát hangsúlyozták. Állami épületek: Későbbi emlékérméken gyakran megjelentek jelentős épületek vagy műemlékek.
Az érmék előlapján általában az NDK címere, hátlapján pedig a címletérték és a verési év szerepelt.
Az NDK jelentős számú emlékérmét is kibocsátott különböző témákban. Ezek az érmék általában magasabb címletűek voltak (pl. 5, 10, 20 márka), és különleges alkalmakra, évfordulókra vagy kiemelkedő személyiségekre emlékeztek. Az emlékérmék gyakran készültek ezüstből (különösen a magasabb címletűek), és numizmatikai értékük miatt keresettek a gyűjtők körében.
Az NDK pénzrendszere az 1990-es német újraegyesítéssel ért véget. Az újraegyesítés után a nyugatnémet márka (Deutsche Mark) lett a hivatalos fizetőeszköz az egész Németországban. Az NDK érmék fokozatosan kivonásra kerültek a forgalomból, és ma már kizárólag numizmatikai tárgyakként funkcionálnak.