Németország - Német Szocialista Köztársaság

Az 1949 és 1990 közötti Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) történelme az újjáépítésről, gazdasági csodáról és politikai változásokról szólt.
Az NSZK 1949-ben jött létre, miután Németországot a második világháború után két részre osztották. Az ország demokratikus berendezkedésű lett, Konrad Adenauer kancellár vezetésével gyors gazdasági fejlődés indult meg, amelyet "német gazdasági csodának" neveztek. Az NSZK csatlakozott a NATO-hoz (1955) és megerősítette nyugati kapcsolatait.
A '60-as és '70-es években az NSZK társadalmi átalakuláson ment keresztül. Willy Brandt kancellár keleti politikája javította a kapcsolatokat Kelet-Európával és az NDK-val. A '70-es években erősödött a jóléti állam, de a '80-as években gazdasági kihívások és politikai feszültségek is megjelentek.
1989-ben a berlini fal leomlásával megnyílt az út a két Németország egyesítése felé. Helmut Kohl kancellár vezetésével az NSZK és az NDK 1990-ben hivatalosan egyesült, létrehozva az egységes Németországot.

A Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) 1949 és 1990 között a német márkát (Deutsche Mark, DM) használta hivatalos fizetőeszközként. A pénzverés ebben az időszakban a Bundesbank és a német pénzverdék felügyelete alatt zajlott, és a német gazdaság fejlődésével párhuzamosan változott.
A német márkát 1948-ban vezették be a nyugati megszállási övezetekben, majd az NSZK hivatalos pénzneme lett 1949-ben.
Az NSZK területén több pénzverde működött, például a berlini, hamburgi, müncheni és stuttgarti pénzverdék.
Az érmék különböző címletekben készültek, például 1, 2, 5, 10 és 50 pfennig, valamint 1, 2 és 5 márka.
A bankjegyeket a Bundesbank bocsátotta ki, és időről időre új dizájnt kaptak a hamisítás elleni védelem érdekében.
A német márka az egyik legstabilabb valutának számított Európában, és az NSZK gazdasági növekedésének egyik alappillére volt.
1990-ben, az újraegyesítés után az NSZK és az NDK közös valutává tette a német márkát, amely egészen 2002-ig maradt forgalomban, amikor az euró váltotta fel.