I. János, teljes nevén János Nepomuk Mária József Antal Xavér Vince Alajos Ferenc Szaniszló Bernát Pál Félix, a Wettin-ház Albert-ágából származó szász herceg volt. 1854-től haláláig Szászország negyedik királya. Bátyját, II. Frigyes Ágost királyt, követte a trónon.
János herceg 1801-ben született Drezdában, a Szász Választófejedelemség fővárosában.
Édesapja a Wettin-ház Albert-ágából ból való Miksa szász trónörökös herceg (1759–1838) volt, III. Frigyes Ágost választófejedelem öccse.
Édesanyja a koronaherceg első felesége, Karolina Mária Bourbon–parmai hercegnő (1770–1804) volt, a Bonaparte tábornok által trónjáról elűzött I. Ferdinánd parmai hercegnek (1751–1802) és a Habsburg–Lotaringiai-házból való Mária Amália osztrák főhercegnőnek (1746–1804) legidősebb leánya, Mária Terézia császárné és I. (Lotaringiai) Ferenc német-római császár unokája.
1830-ban a forradalmi mozgalmak a liberálisok követelésére idősebbik bátyját, Frigyes Ágost 1830-ban társuralkodóvá nevezték ki idős nagybátyjuk, Antal király mellett, ugyanakkor édesapjukat, az idős Miksa koronaherceget is lemondatták trónigényéről. János herceg a második helyre lépett elő a trón várományosainak sorrendjében. Tagja lett annak a bizottságnak, amely 1831-ben megszövegezte Szászország új, mérsékelten konzervatív alkotmányát.
Antal király elhunytakor, 1836-ban Frigyes Ágost foglalta el Szászország trónját. János herceg, a kijelölt trónörökös csak 1854-ben, 53 éves korában lett az ország királya, mikor bátyja, II. Frigyes Ágost egy baleset következtében elhunyt, utód hátrahagyása nélkül.
Az igazságügy 1855. évi átszervezése mellett János király sokat tett a vasúthálózat bővítéséért, a céhrendszer eltörléséért, valamint nagy része volt a lipcsei egyetem fellendítésében is.
Uralkodása alatt az ipar és kereskedelem fellendítésén, valamint az igazságszolgáltatás javításán fáradozott. Részt vett a büntető és polgári törvénykönyvek módosításában és országa alkotmányának megszövegezésében is.
János 1822. november 21-én, Drezdában feleségül vette Amália Auguszta bajor királyi hercegnőt (1801–1877), I. Miksa bajor király és Karolina Friderika Vilma badeni hercegnő leányát, akitől 9 gyermeke született.
Elhunyt 1873. október 29. (71 évesen) Pillnitz városában. Nyughelye a Szentháromság-székesegyházban található.

I. János szász király (1801-1873) a Wettin-ház Albert-ágából származott, és 1854-től haláláig uralkodott Szászországban. Uralkodása alatt több pénzverési reformot is végrehajtott, amelyek célja az volt, hogy egységesítsék a szász pénznemet a többi német állammal, és megfeleljenek a Német Szövetség és a Német Császárság előírásainak.

Az első reform 1857-ben történt, amikor a szász tallért lecserélték az egyleti tallér-ra, amely 30 ezüstgroschenből állt, és 16,667 gramm ezüstöt tartalmazott. Ez a tallér a Német Szövetség által 1838-ban bevezetett egységes pénznem volt, amelyet a legtöbb német állam használt. I. János király ekkor vezette be a szász címert a tallér hátoldalán, és a királyi monogramot az előoldalán.

A második reform 1873-ban történt, amikor a Német Császárság megalakulása után a szász pénznemet átváltották az aranymárkára, amely 100 pfennigből állt, és 0,358 gramm aranyat tartalmazott. Ez a pénznem a Német Császárság egységes fizetőeszköze volt, amelyet a többi tagállam is elfogadott. I. János király ekkor változtatta meg a tallér előoldalát, amelyen a királyi arcképe és a felirat “JOHANN KÖNIG VON SACHSEN” (János, Szászország királya) szerepelt.

I. János király pénzverése tehát a német egység folyamatának eredményeként alakult ki, és a szász pénznem átalakításával igyekezett követni a német gazdasági és politikai fejlődést. A király halála után fia, I. Albert követte a trónon, aki folytatta apja pénzverési politikáját.