Könyves Kálmán 1095-től Magyarország, 1102-től Horvátország, majd 1106-tól Dalmácia királya volt. Édesapja I. Géza király, édesanyja Zsófia királyné volt.
Kálmánt eredetileg egyházi pályára szánták, bár eljutott egészen a főpapi méltóságig. Eger és Nagyvárad püspöke lett. Szent László kijelölt utódja valójában Álmos herceg volt, de a király halála után mégis Kálmán vette át a trónt. A herceg évekig küzdött azért, hogy megszerezze magának a trónt. Egy idő után ezt Kálmán megelégelte és megvakíttatta. Utódai próbálták rossz hírét kelteni az országban, de politikája nagyon is felvilágosultnak minősült a középkorban.
Kálmán enyhítette elődje, László törvényeit. Többek között eltörölte a kényszervallatást, elfogadta a papi nőtlenséget és lemondott az invesztitúra jogáról. Továbbá kötelezővé tette a házasság egyházi szentesítését és felállíttatta a nyitrai püspökséget. Az esztergomi zsinaton elrendelte, hogy a kanonok latinul beszéljenek egymással.
1116-ban meghalt és fia, II. István került a hatalomra. Azonban István utód nélkül maradt, ezért a korona az Álmos-ágra szállt.
Könyves Kálmán uralkodása alatt kezdődött az a pénzrontás, amely az évi pénzújítás segítségével a 12. századi pénz súlyát és finomságát erősen csökentette. A dénárokon a kibocsátó uralkodó nevét sem tüntették fel, éremképük többnyire geometrikus ábrák, keresztek, félholdak voltak.
Numizmatika. Régi pénz, érem, érme- és bankjegy webáruház.