II. Rudolf német-római császár az osztrák Habsburg-ház tagjaként született 1552-ben. 1576-tól egészen haláláig uralkodott Ausztriában, Magyarországon és a Német-Római Birodalom császáraként.

Regnálása alatt az ország gazdasága és kultúrája virágzott, és az ő idejében épült az osztrák főváros, Bécs egyik legfontosabb épülete, a Hofburg palota. Politikáját azonban árnyalta, hogy vallási viszályokkal kellett szembenéznie, és egyre radikálisabbá váló protestánsokkal szembeni erőszakos fellépéseket kényszerült alkalmazni. Gyakran emlegetik őt, mint "melankóliai császárt", mivel híres volt depressziójáról és érzelmi labilitásáról. Az uralkodói feladatok mellett nagy érdeklődést mutatott a tudományok és a művészetek iránt, és támogatta azokat a kulturális és szakszerű kezdeményezéseket, amelyek Bécs fejlődését irányításuk alatt tartották. Uralkodása azonban végül kudarcba fulladt. Végzetes döntést hozott, amikor a két legnagyobb osztrák tartományt, Felső-és Alsó-Ausztriát, testvére, Mátyás fennhatósága alá helyezte. Ez az intézkedés a Habsburgok belső konfliktusát okozta, és végül Mátyásnak sikerült megszereznie az örökség teljes ellenőrzését.

Rudolf 1612-ben önygyilkos lett. Utód nélkül halt meg, ezért Mátyás vette át az uralmat Ausztriában és a Német-római Birodalomban is.

Rudolf (1552-1612) a Habsburg-dinasztia tagja, és a Szent Római Birodalom császára, cseh, magyar és horvát király volt 1576 és 1608 között. Az ő uralkodása alatt a pénzverés jelentős szerepet játszott az adott területek gazdasági életében. A királyi Magyarországon különösen szép érmék készültek Rudolf uralkodása alatt.

Rudolf uralkodásának idején különböző típusú érméket vertek, amelyek a különböző régiókban voltak érvényesek. A pénzverés célja a kereskedelmi forgalom elősegítése és a gazdasági stabilitás fenntartása volt. A pénzek többsége a körmöcbányai verdéből került ki, de működött pénzverő Nagybányán, Pozsonyban és Kassán is. Az aranyforintok és a dénárok verése folyamatosságot mutatott a Mohács előtti magyar pénzrendszerrel. A pénzverdék továbbra is javarészt kézimunkával állították elő az érméket.

A korszak jellegzetessége, hogy Rudolf alatt jelentős mennyiségű arany és ezüst érme került forgalomba. Az érmék általában a korabeli európai pénzverési hagyományokat követték és az uralkodó portréját, valamint a családi címerét vagy más jelképeket ábrázolták.

A magyarországi pénzverés során Rudolf általában az arany forintot és az ezüst tallért verette. Az arany forintok nagyobbak lettek, az ezüst tallérok pedig változatosabb veretűek, és több különböző típus létezett belőlük.