Zsigmond (Innsbruck, 1427. október 26. – Innsbruck, 1496. március 4.) osztrák herceg, majd főherceg és Tirol (hercegesített) grófja 1446-tól 1490-ig, IV. Frigyes és Braunschweigi Anna fia volt. Unokatestvére V. Frigyesnek (III. Frigyes néven német-római császár), aki apja halála után a gyámja és régensherceg volt egészen 1446-ig.

1446-ban Zsigmond megszerezte a hatalmat Tirolban, Hátsó-Ausztriában és néhány sváb területen.

1449-ben feleségül vette a francia udvarban nevelkedő Stuart Eleonórát, I. Jakab skót király lányát. Első házassága hosszú ideig gyermektelen maradt, majd a már 40 fölött járó főhercegné egy fiút szült, Wolfgang főherceget, de gyermekével együtt meghalt röviddel a szülést követően (1480.

1469-ben eladta a Rajna-menti földjeit Merész Károly burgundi hercegnek. Az okok nem teljesen tisztázottak, de valószínűleg az adósságai miatt volt, amelyek a fényűző udvartartás fenntartásából halmozódtak fel. 1474-re azonban sikerült visszavásárolnia az eladott birtokokat.

1477-ben unokatestvére, III. Frigyes főhercegi rangra emelte Zsigmondot. Az 1470-es évek végén vagy a 80-as évek elején Zsigmond kiadott egy dekrétumot, amelyben bevezette a történelem első igazán nagy ezüsttartalmú pénzét, a guldengroschent, amit a Habsburgok Csehországban a tallér előtt használtak. Az özvegy Zsigmond ekkor elvette az akkor 16 éves Szász Katalint, Albert szász herceg és Podjebrád Szidónia cseh királyi hercegnő lányát. Második házasságából nem született gyermeke.
Zsigmond háborút folytatott Velencével, de patthelyzettel végződött.

Az 1470-es évek végén vagy a 80-as évek elején Zsigmond főherceg kiadott egy dekrétumot, amelyben bevezette a történelem első igazán nagy ezüsttartalmú pénzét, a guldengroschent, amit a Habsburgok Csehországban a tallér előtt használtak.

Ez volt az elődje a legtöbb Európában később használatos pénzérmének.